Fajtatiszta koronás, sheltie, merino, és texel tengerimalac tenyészet (Eger)
A nálunk tenyésztett tengerimalac fajták hosszúszőrűek, a jobb oldali forgó képekre kattintva részletesebb információt kaphatsz az adott fajtáról. Rövid szőrű fajtát nem tenyésztünk! Esetenként perui, alpaka, és angóra fajtájú tengerimalac születhet.
A vad tengerimalacok csapatokban, kolóniákban élnek. A háziasított tengerimalacokból sem veszett ki õseik társas hajlama, ezért õk is jobban érzik magukat fajtársaik között. Vajon mekkora egy átlagos tengerimalac–csapat a vadonban? Az állatok viselkedését kutató Norbert Sachser professzor megdöbbentõ eredményre jutott, amikor azt vizsgálta, hogy mekkora a tengerimalacok ideális csapatmérete.
Csapat és terület A kisebb csapatokban domináns szerephez jut a csapatban lévõ egyetlen kifejlett hím, amely nõstényeit bármikor és bármi ellen megvédi. A „basa” ugyanakkor nem tart territóriumot, azaz otthonterületét nem védelmezi. Ez meglepõ eredmény volt az állatok magatartását tanulmányozó kutatók számára. Izgalmas feladatot jelentett annak megfigyelése, miképpen viselkednek az állatok, ha nagy csapatot alakítanak ki, amelyben több hím és számos nõstény él együtt. Ekkor különleges dolog történt: a hímek felosztották maguk között a területet, azaz territóriumokat alakítottak ki, és most már azt is védték, nem csak a hozzájuk tartozó nõstényeket. (A csapatokban élõ állatfajok között egyébként ez a leggyakoribb viselkedési forma.) Az eddig békés természetû hímekbõl egy csapásra kötekedõ, verekedõ fickók váltak, ha úgy vélték, valamelyik vetélytárs megsértette a határaikat. A területet birtokló állat fenyegetõ viselkedése egészen imponáló: csattogtatja a fogait, peckesen jár–kel a riválisa közelében, és férfiassága jeleként mutatja ellenfelének a heréit. Ha a fenyegetés nem használ, hatalmas metszõfogaival megpróbál beleharapni a másik hím nyakszirtjébe. Elõbb–utóbb itt már vér folyik. A harc általában azzal végzõdik, hogy a gyengébb elismeri vereségét, és futásnak ered. Sorsa attól függ, milyen nagy a terület. Ha szerencséje van, elhúzódhat egy távolabbi területre, és ott többé nem háborgatja a gyõztes. Kisebb helyen nem tehet mást, mint bebújik egy sarokba, és ott mozdulatlanná dermedve igyekszik láthatatlanná válni. A vérvizsgálat azt bizonyította, hogy a tengerimalac ilyenkor rendkívüli stresszterhelés alatt áll. A belsõ feszültség olykor annyira fokozódik, hogy az állat akár bele is pusztul, pedig talán nincs is rajta semmilyen külsõ sérülés. Sorsát nyilvánvalóan a stressz és a stresszállapotot oldó „behódolás” viszonya dönti el.
A magány ártalmas A tengerimalacot csupán kedvtelésbõl tartók számára is hasznos ismereteket jelentenek az etológusok megállapításai.
Otthon jellemzõen csupán néhány tengerimalacot tartanak az állatkedvelõk, és csak egyetlen hímet. Ez a hím természetesen nem tûr riválist maga mellett, ezért saját fiait is hamar elmarja.
A rangsorban alul lévõ egyedek leromlanak, bundájuk fénytelenné válik, és állandóan rejtõzködnek. Kilátástalan helyzetükön csak úgy javíthatunk, ha ezeket az egyedeket egy másik ketrecbe helyezzük, vagy kasztráltatjuk.
Azokon az állatokon, amelyeket már fiatal korukban kiemelnek a csapatból, és egyedül nevelnek, elõbbutóbb feltûnõ magatartásbeli rendellenességek mutatkoznak. Sajnos az állatkereskedésekben is gyakran látni, hogy a tengerimalacokat elkülönítve tartják. Ha például egy két hónapos korában különválasztott állatot egy év elteltével ismét csapatba helyeznek, az többnyire már az elsõ napokban elpusztul akkor is, ha semmilyen harcba nem kell bocsátkoznia fajtársaival. Azok a példányok, amelyek életben maradnak, néhány hét után testsúlyuk legalább 20 %–át elveszítik, és a rangsorrendben igen hátul foglalnak helyet.
Nagy tengerimalac–csapatokban mindig megjelenik néhány nagy termetû, nagyheréjû, különösen domináns hím. amelyekben jóval több nemi hormon képzõdik, mint az egyedül nevelt hímekben.
Csoport színek:
