Utolsó módosítás: 2010. 07. 18. - 12:48:12
Legjobb az állatokat egy ideig a ketrec elõtt állva nyugodtan figyelni, eközben hamar felismerjük, hogy melyik állat kelt élénk, egészséges benyomást, és melyikük ül apatikus nyugalomban valamelyik sarokba összegubbaszkodva. Megjegyezzük, hogy az élénk állatok is lehetnek betegek. Ügyeljünk tehát a betegségek felismerhetõ jeleire. Ne vegyünk olyan tengerimalacot, amelyiknek könnyes, piros vagy duzzadta szeme. Azt is könnyû megállapítani, ha valamelyik állatnak hasmenése van. Az ürülékkel szennyezett végbélnyílás környéke és a piszkos bunda ezt messzirõl elárulja. Ha az állatnak vizenyõs vagy zavaros váladék folyik az orrából, esetleg nehezen lélegzik, hörög, köhög, nagy valószínûséggel megfázásban szenved, és ez a betegség a tengerimalacoknál meglehetõsen veszélyes.
Hogyha tenyésztési szándékunk is van az állatokkal, akkor az említettek mellett a fajtabélyegekre is ügyeljünk.
Ha aztán megtetszett egy állat, és azt kiválasztottuk magunknak, nyilván kíváncsiak vagyunk új kedvencünk nemére is. Ennek meghatározását azonban engedjük át a tenyésztõnek vagy az állatkereskedõnek, mert amíg nincs elég gyakorlatunk a tengerimalacokkal való bánásban, a fiatal állatot az ivar meghatározása közben könnyen megsebesíthetjük. Kezdetben örüljünk annak, ha az állatot valamelyest is biztosan kézben tudjuk tartani.
 |  |
| Fiú malac ivarszerve |
Hímet, vagy nõstényt?
Ha az ember néhány dologra, fõként a hely méreteire ügyel, több állat is tartható együtt, minden lehetséges nembeli kombinációban. A legjobban a nõstények jönnek ki egymással, különösen, ha már a kereskedõnél is együtt laktak, vagy együtt nõttek fel. Nõsténycsoportban a rangsor hamar kialakul, és semmi nem zavarja a békés egymás mellett élést. Idõsebb állatokat óvatosan és nagy türelemmel kell egymáshoz szoktatni. Kezdetben legjobb, ha szag- és szemkontaktus mellett el vannak különítve. Csoportos tartásnál fontos, hogy minden állatnak legyen külön kis hálókamrácskája, mert különben a hierarchiában alul elhelyezkedõ állatnak esetleg egyáltalán nem jut alvóhely.
Ha egy párt egymással öszszehoznak, abból nemigen származik probléma, annál inkább szaporulat. Nagyobb bekerített területen egész nagycsalád is élhet együtt. Ha a további szaporulat nem kívánatos, olyan hímmel kell társítani a nõstényt és a nõnemû utódokat, amelyet az ivarérettség elérése elõtt, tehát 550-600 g-os korában ivartalanítottak. Az ennél késõbb ivartalanított apaállatok továbbra is tenyészállat módjára viselkednek, tehát ezután is meghágják a nõstényeket - igaz, következmények nélkül.
Csoport színek:
