Fajtatiszta koronás, sheltie, merino, és texel tengerimalac tenyészet (Eger)
A nálunk tenyésztett tengerimalac fajták hosszúszőrűek, a jobb oldali forgó képekre kattintva részletesebb információt kaphatsz az adott fajtáról. Rövid szőrű fajtát nem tenyésztünk! Esetenként perui, alpaka, és angóra fajtájú tengerimalac születhet.
Száraz eledel Ezen a gyûjtõnéven foglaljuk össze mindazon eleségeket, amelyek nem friss szedésûek. A szárazeledel lehet gabona, állhat fûfélék magvaiból, illetve préselt rágcsálótápból is. Az állatkereskedésekben vásárolhatunk kukoricát, búzát, árpát, kölest és még számos magféleséget. Mindazonáltal ne fárasszuk magunkat azzal, hogy saját kezûleg állítjuk össze tengerimalacunk mageleségét. Egyrészt ez semmiképpen nem fog több C-vitamint tartalmazni, másrészt a készen kapható tengerimalac-keverékben minden olyan mag benne van, amire az állatnak szüksége lehet.
A gyártók az esetek többségében fûtablettákat is adagolnak a magvakhoz. Általános tapasztalat, hogy a tengerimalacok sajnos a szükséges vitaminokat tartalmazó tablettákat eszik meg utoljára, ezért csak annyi keveréket adjunk nekik, amennyit biztosan elfogyasztanak aznap. Csak ha már kiürült a tál, akkor tegyünk bele új adagot. A boltokban külön is lehet kapni az említett fûtablettákat, amelyek ugyanazok, mint a magkeverékhez adagolt táplálékkiegészítõk. Megtalálható bennük minden szükséges vitamin és tápanyag, így nem kell naponta friss zöldeledel után kutatnunk. Ne feledjük azonban, hogy a tengerimalac szereti az étrendjében a változatosságot, így ne adjuk neki mindennap ugyanazt a táplálékot. A magvak tápértéke igen magas. A kizárólag magokon tartott és keveset mozgó tengerimalac hamar elhízik. Ilyenkor csökkentsük táplálékában a magvak arányát, és biztosítsunk neki több mozgási lehetõséget. Mindig figyeljünk oda az eledel gyártási idõpontjára. A 3 hónapnál régebbi eleség feltehetõen már elveszítette értékes hatóanyagainak legjavát.
Zöldeleség A vadon élõ tengerimalacok inkább zöldféléket, mintsem magvakat esznek, így házi kedvencünknek is fõként zöldféléket adjunk eleségként. Számos növényt szedhetünk vagy vásárolhatunk, de ne feledkezzünk el a mérgezés veszélyérõl. A legjobb, ha csak olyasmit adunk az állatnak, amelrõl tudjuk, hogy nem okozhat bajt vagy betegséget. Mindig rétrõl, illetve erdõs területrõl szedjünk füvet a tengerimalacunknak, és kerüljük az útpadkán növõ zöldféléket. Az utóbbiak ugyanis valószínûleg szennyezõdtek az autók kipufogógázából származó mérgezõ anyagoktól, például az ólomtól. A mezõgazdaságilag mûvelt részek sem jók ilyen célra, mert a zöld növények rovarirtókkal lehetnek permetezve. A biztonság kedvéért minden begyûjtött zöldet öblítsünk le, majd hagyjuk szikkadni, mielõtt odaadnánk a tengerimalacnak. Gyakorlatilag mindenfajta zöldség és gyümölcs adható az állatnak, habár egyes káposztafélék túlzott fogyasztása emésztési problémákat okozhat. Az üvegházi fejessaláta sok nitrátot tartalmazhat, így ebbõl (és a káposztából) csak keveset adjunk a tengerimalacnak.
Széna A széna igen fontos részét képezi a tengerimalac eledelének. Bár kevéssé tápláló, az emésztéshez szinte nélkülözhetetlen. Mindennap adjunk a tengerimalacnak friss szénát, amely a létfontosságú rostanyagon kívül sok kalciumot és magnéziumot is tartalmaz.Vidéken, illetve termény-boltban egész szénabálát is vehetünk, az állatkereskedésekben pedig kis zacskókba porciózva kapható. A jó minõségû, friss széna zsenge fûbõl, pillangósvirágú és egyéb kétszikû növényekbõl áll. A gyenge minõségû széna ezzel szemben szinte nem is tartalmaz semmiféle kétszikût, mert késõi aratású, és fõleg megmûveletlen legelõkrõl gyûjtötték be. A kevésbé friss szénát felismerhetjük sárgás színérõl. Az ilyen széna meglehetõsen poros is szokott lenni, ami veszélyes a tengerimalac légutaira. Az összeszáradt széna szinte emészthetetlen is. Fontos! Széna mindig legyen az etetõbe a malacka elõtt, és ne feledjük, hogy nincs túl sok széna! Ez az egyik legfontosabb eleség a tengerimalacok számára, és a rágcsálók folyamatosan növõ fogait koptatja. Ha rossz minõségû a széne, túl csekély a nyomelemek aránya, a hosszú szõrû fajták gyakran egymás szõrét kezdik el enni.